Fotó: nyilvános forrásból
Hogyan válasszuk ki a megfelelő fát a tűzhelyhez, hogyan gyújtsuk meg, hogyan tisztítsuk meg a kéményt?
A hagyományos tűzhelyes vagy kandallós fűtés nem csupán a fa elégetésének mechanikus folyamata, hanem igazi művészet, amely a tűz, a füst és a hőáramlás viselkedésének megértését igényli. Tapasztalt tűzhelymesterek, akik évtizedeket szenteltek a mesterségnek, megerősítik: a hibátlan tűzhely működés és a tiszta kémény a részletekre való odafigyelés eredménye, a tüzelőanyag kiválasztásától a huzatszabályozás fortélyaiig.
A megfelelő működés nem csak a hatékony hőt biztosítja, hanem a tűzbiztonság kulcsa is.
Tüzelőanyag-választás: a tiszta égés kulcsa
A hő minősége és a kémény tisztasága közvetlenül összefügg azzal, hogy mit tesz a tűztérbe.
A sikeres fűtés sarokköve a tökéletesen száraz, 20 százalék alatti nedvességtartalmú tűzifa. A nedves fa tiszta hő helyett sűrű, fanyar füstöt eredményez, és kondenzációt, amely a korommal keveredve veszélyes lerakódást képez.
A legjobbnak a kemény keményfákat, például a tölgyet, a bükköt vagy a gumifát tartják. Ezek egyenletes, hosszú ideig tartó hőt adnak, és minimális kormot hagynak maguk után.
Óvatosan kell bánni a nyírfával, amely kátrányt tartalmaz, és a gyantában gazdag tűlevelűekkel – ezek a fő „beszállítói” a kéményben leülepedő ragacsos koromnak.
Tapasztalt tűzhelyépítők figyelmeztetnek – a tűzhely semmiképpen sem hamvasztó, műanyag vagy festett fa égetése szigorúan tilos.
A megfelelő tüzelés már jóval azelőtt elkezdődik, hogy gyufát tennél rá.
Hogyan kell begyújtani egy tűzhelyet: huzat biztosítása
A gyújtás sikere attól függ, hogy milyen gyorsan „beindítjuk” a kéményt a stabil huzat biztosításával.
Az indításkor soha ne korlátozza a levegőellátást a fúvónyílás minél nagyobb megnyitásával. Az oxigénhiány az indításkor „lomha” égéshez és túlzott koromképződéshez vezet.
Ha a fűtőberendezést hosszú ideig nem használták, a kémény megtelhet hideg levegővel. Ilyen esetben melegítse fel a kéményt egy kis mennyiségű papír vagy faforgács elégetésével közvetlenül a tűztérben, hogy gyors forró levegőáramlás jöjjön létre a természetes huzat aktiválásához.
A tűzifa halom legyen könnyű: száraz faforgács és papír a rostélyon, és kisebb száraz rönkök a tetején a gyors hőmérséklet-emelkedés érdekében.
Ha a tűz jól fel van tüzelve, beléphet az égés beállításának fázisába.
A folyamat vezérlése elsősorban a fúvókán keresztül történik, amely a zárással vagy nyitással szabályozza a levegőellátást és ezáltal a hő intenzitását. A szellőzőt csak akkor kezdheti el zárni, amikor a fa már teljesen elégett és szénné változott, és a kék láng (a szén-monoxid jele) eltűnt. Rendkívül veszélyes a szellőzőnyílást idő előtt bezárni.
Maga a tűzhely egyértelmű jelzéseket ad arról, hogy tisztításra szorul – ha az élénksárga láng sötétvörösre vagy tompa narancssárgára változik, az a huzat elégtelenségének jele. A fa nem teljes elégetése, a kéményből kiáramló sűrű fekete füst és a helyiségben tartósan érezhető égésszag mind arra utal, hogy a kémény kritikusan eltömődött.
A tűzhely gondozása: hogyan kell tisztítani a kéményt?
Egy tapasztalt kályhakészítő megerősíti, hogy a rendszeres karbantartás sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, mint egy elhanyagolt dugulás eltávolítása.
A tisztán tartás hatékony módszere a hőtámadás, és erre a célra rendszeresen használjunk nyárfát. Ezek olyan magas hőmérsékleten égnek, hogy erőteljes forró légáramuk „kilövi” a könnyű kormot a kéményből. Szintén jól működik a „nagymama” módszere – havonta egyszer burgonyahéj elégetése, mivel a keményítő fellazítja a hamutartóba morzsolódó kormot.
Szerkezetileg fontos megjegyezni, hogy téglakémények építésénél a belső falakat alaposan be kell fugázni, hogy a koromnak ne legyen mibe belekapaszkodnia. A gondozást kiegészíti a kémény szezonális ellenőrzése minden fűtési szezon előtt, különösen a csőhajlatoknál, ahol a korom a leggyorsabban felhalmozódik.
